DOKTOROK KÖNYVE

– Szóval tanulás, bátorság és nyitottság kellett. A beszélgetésünk elején viszont azt mondta, Isten kezében vagyunk...
– Így van. Nem véletlen az úgynevezett „véletlenek összjátéka”. Ebben persze benne vagyok én is minden igyekezetemmel, és benne van a családom, a főnökeim és az összes többi körülmény. Így alakult. Úgy érzem, egészen biztos, hogy életünk jelentős eseményeit Isten irányítja. Úgy en bloc az egészet. Nem hiszem, hogy ez menet közben tudatosul, de ennyi év távlatából visszatekintve elkerülhetetlen, hogy belássam, a sorsszerűség nem a véletlenek műve. Egyedül nem lettem volna elég, hogy mindez így alakuljon.

– Ezt akkor is érezte, amikor elindult az első vese, amit átültetett?
– Nagyon is, mert rettentő érdekes dolog történt akkor. Úgy hozta a helyzet, hogy egyetlen éjszaka alatt, közvetlenül egymás után két vese - transzplantációt végeztem. Az egyik betegnek még huszonhárom évig működött a veséje, majd újabb veseátültetésen esett át, és még tovább élt, míg a másik, mivel nagyon vérszegény volt és nem tudtunk neki időben vért adni, a második napon meghalt. A siker mellé azonnal megérkezett a figyelmeztetés is: annak a sikere, amit teszek, még akkor is, ha jól végzem a dolgomat, nem csak rajtam múlik, és az orvosi tevékenység alázatot követel. Emellett nagyon boldog voltam, hogy az első műtét sikerült, és azóta is minden átültetésnél átélem ezt a varázslatot, amikor látom, hogy az élettelen vese kipirul, működni kezd, és megjelennek az első vizeletcseppek. Minden más sebészi beavatkozás eltávolítja, csonkolja a beteg szervet. Ez az egyetlen sebészi aktus, ami újat ad, működőt a már nem működő helyett, aminek köszönhetően a beteg ember újra egészséges lesz, teljes életet élhet, dolgozhat, és akár gyermeket szülhet…

– Ha én most azt kérem Öntől, hogy ne egy, hanem két hét múlva műtsön meg, mert a horoszkópom szerint akkor nagyobb esélyem van a gyógyulásra, mit válaszol?
– Holnap operálok egy hölgyet, aki a hold állása alapján választotta ki a műtétje időpontját, és én alkalmazkodom ehhez. Miért ne tenném, hiszen ha a műtét az ő hite szerinti jó időpontban történik, akkor az eleve segíti a gyógyulását. A beteg is annyi mindenben alkalmazkodik hozzám, hozzánk, a kórházi körülményekhez, mert kénytelen, akkor én is megteszem, ha van rá lehetőségem. Egyébként pedig meg vagyok róla győződve, hogy az orvosmeteorológia is komoly tudomány. Bizonyos frontok és extrém meteorológiai események alatt nem lenne szabad operálnunk, mert azok a betegek, akik ezekre érzékenyek, megérzik, és például vérzékenységgel vagy éppen thrombozis készséggel reagálhatnak. De az is előfordulhat, hogy az orvos reagál érzékenyen a meteorológiai helyzetre. Akkor pedig neki nem lenne szabad műteni.