DOKTOROK KÖNYVE

- Van egy újabb felfedezése, a HIV-vírus elleni vakcina, ami AIDS-tapasz elnevezéssel került be a köztudatba. Mennyire érintette meg a felelőssége annak, hogy éppen Ön az az ember, aki majd segíthet akár több tízmillió betegnek?
– Ezt az érzést elég komolyan megélem. Lehetőségünk van arra, hogy valami nagyon fontosat alkossunk, ami nemcsak az AIDS kezelésére alkalmas, hanem ugyanazon hatásmechanizmus mentén más krónikus betegségre is kifejleszthető és használható majd. Olyan tudás és technológia van a kezünkben, amelyre emberek milliói várnak. Nem lustálkodhatunk, és nem járhatunk sokat szabadságra, mert eközben emberek halnak meg. Mindenki bízik bennünk, és csak rajtunk múlik, hogy a kivitelezést miként valósítjuk meg. A tudásunk és az energiánk legjavát bele kell tennünk, mert kollégáimmal együtt erre a feladatra köteleztük el magunkat. Nem mindenkinek adatik meg, hogy feltaláljon valamit, és aztán megvalósíthassa a találmányát. Ezt vagy mi szúrjuk el, vagy mi nyerjük meg, ami óriási felelősség. Már rég nem az a kérdés, hogy ez a találmány működőképes vagy nem, hanem az, hogy egy ötletből ki tudunk-e fejleszteni termékeket, és el tudjuk-e juttatni az emberekhez.

– Ez is a tudós feladata?
– Igen. A tudós nem az, aki kitalál valamit, hanem az, aki a problémát megoldja, amihez a folyamatok menedzselése is hozzátartozik.

– Hogy született meg a döntés, hogy hazahozza ezt a fejlesztést?
– Nagyon érdekes, mert amikor elkezdtem ezen gondolkodni, mindenki azt kérdezte, miért jönnék Magyarországra, hiszen az USA-ban minden feltétel teljesen megfelelő. Ez valóban így van, ráadásulén szeretem Amerikát, ott töltöttem felnőttkorom nagy részét, mai napig van kint lakásom, és olyan, mintha hazamennék. De nem tudom, miért, talán mert öregszem, negyvenöt éves elmúltam, s úgy érzem, itt a szülőhazámban akarom tölteni az életem további részét. Az elmúlt huszonöt évet pedig egy tanulmányútnak fogom fel, aminek a végére kezemben tarthatok egy az egész világ számára fontos lehetőséget, amire persze Amerikának is ugyanolyan szüksége van, mint bármely más országnak. Ez pedig nem más, mint az orvoslás egy új ága, a nanomedicina. Azt szeretném, hogy ebben az új ágban Magyarországon legyünk vezetők, nem pedig az Egyesült Államokban. Ha gyógyszergyártásról lenne szó, akkor persze hiába próbálkoznék ilyesmivel, mert azon a területen egész Európa nagyon le van maradva az USA-hoz képest.

– A nanomedicinában nincsenek előrébb az amerikaiak?
– Nincsenek, mert az annyira újdonság, hogy bárhol végeznénk a fejlesztést, elsők lennénk. És ha már ez így megadatott, akkor szeretném, hogy Magyarország végre ne olvassa, hanem írja az irodalmat.